A csavaros emelőt csavaros átviteli mechanizmusnak is nevezik. Elsődleges feladata a forgó mozgás lineáris mozgássá alakítása, vagy fordítva. Ezek a mechanizmusok többféle célt szolgálnak: némelyiket elsősorban a mozgás átvitelére tervezték (például a szerszámgép munkaasztalainak előtolócsavarjai), míg mások az alkatrészek egymáshoz viszonyított helyzetének beállítására szolgálnak. A csavaros emelők alapvetően két típusba sorolhatók: csúszó súrlódási mechanizmust és gördülő súrlódó mechanizmust alkalmazókra. A csúszócsavaros-anya szerkezete egyszerű szerkezetű, könnyen gyártható, és alacsony gyártási költséget kínál; emellett önzáró képességgel is rendelkezik. Hátránya azonban a nagy súrlódási nyomaték és az alacsony átviteli hatékonyság. Ezzel szemben, míg a golyóscsavar -anya szerkezete szerkezetileg összetett, magasabb gyártási költségekkel jár, és nincs önreteszelő funkciója, jelentős előnyei közé tartozik a minimális súrlódási nyomaték, a nagy átviteli hatékonyság, a nagy pontosság, a kiváló rendszermerevség, a mozgás megfordíthatósága és a hosszú élettartam. A csavaros emelő általában egy csigahajtómű-csökkentőből és egy vezetőcsavarból áll; sebesség{11}}csökkentő összetevője egy csigahajtás, amely egy csiga segítségével hajtja meg a csigakereket, ezáltal sebességcsökkentést ér el. A csigakerék hatékonyan az emelőcsavar anyájaként működik, párosítva ezzel.

A csigaemelő emelési sebességét úgy számítjuk ki, hogy a csiga bemeneti fordulatszámát elosztjuk a csigahajtómű-készlet redukciós arányával, majd az eredményt megszorozzuk a vezérorsó menetemelkedésével. Szerkezeti kialakításuk miatt ezek a csavaros emelők általában zsírt használnak a kenéshez. Azonban a karbantartást és karbantartást illetően-egyes terméksorozatokat úgy tervezték, hogy zsír helyett kenőolajat használjanak; ezek az olajkenés-modellek olyan határozott előnyöket kínálnak, mint például a hosszabb élettartam és a stabilabb működés a zsíros-aikhoz képest.