Az egyenáramú motor teljesítménye szorosan összefügg a gerjesztési módszerével. Az egyenáramú motoros gerjesztésnek általában négy típusa van: külön gerjesztett, sönt-gerjesztésű, soros-gerjesztésű és összetett-gerjesztésű. Alapvető fontosságú, hogy megértsük e négy módszer mindegyikének sajátos jellemzőit:
1. Külön gerjesztésű egyenáramú motor: A gerjesztő tekercsnek nincs elektromos kapcsolata az armatúrával; a gerjesztő áramkört külön egyenáramú forrás táplálja. Következésképpen a gerjesztőáramot nem befolyásolja az armatúra kapocsfeszültségének vagy az armatúra áramának változása.
2. Sönt-Gerjesztett egyenáramú motor: Az áramkörök párhuzamosan kapcsolódnak, ami áramosztást eredményez; így a sönttekercselés feszültsége megegyezik az armatúra feszültségével. Azonban a sönt tekercselés finom huzallal van feltekerve, nagy fordulatszámmal; ez a konfiguráció nagy ellenállást eredményez, ezáltal a rajta átfolyó gerjesztőáramot viszonylag alacsony értékre korlátozza.
3. Soros-Gerjesztett egyenáramú motor: Az áramkörök sorba vannak kötve, ami feszültségosztást eredményez; a gerjesztő tekercs az armatúrával sorba van kötve. Következésképpen az ilyen típusú motorokon belüli mágneses tér jelentősen változik az armatúraáram változásaitól függően. A gerjesztő tekercsen belüli teljesítményveszteségek és feszültségesések minimalizálása érdekében annak ellenállását a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani; ezért az egyenáramú motorban a soros tekercselést jellemzően vastag, viszonylag kis fordulatszámú huzal segítségével tekercselik fel.
4. Összetett-Gerjesztett egyenáramú motor: A motoron belüli mágneses fluxust a két különálló tekercsen átfolyó gerjesztőáramok generálják.
