(1) A sebességváltó áttételének módosítása, ezáltal kielégítve a változó vezetési körülmények által támasztott tapadási követelményeket, lehetővé téve, hogy a motor -a lehető legnagyobb mértékben- a leghatékonyabb tartományon belül működjön, és megfeleljen a különböző menetsebességekkel szemben támasztott követelményeknek. Ez jelentős eltéréseket tesz lehetővé mind a jármű menetsebességében, mind a hajtott kerekekre leadott nyomatékban. Mivel a vezetési körülmények nagyon eltérőek, a jármű sebességének és nyomatékának széles spektrumon kell változnia. Például autópályán a járműnek 100 km/h sebességet kell elérnie, míg városi területeken a sebesség jellemzően 50 km/h körül mozog. Míg a sík, egyenes úton haladó tehermentes jármű minimális vezetési ellenállásba ütközik, addig a lejtőn felfelé haladó teljesen megrakott jármű lényegesen nagyobb ellenállásba ütközik. Azonban az autómotorok jellemzői -különösen korlátozott működési sebességtartománya{11}}azt jelentik, hogy a nyomatékkimeneti tartománya önmagában nem elégséges a tényleges útviszonyok különféle követelményeinek kielégítésére.
(2) Lehetővé teszi a hátramenetet, és ezzel teljesíti a jármű hátrafelé haladására vonatkozó követelményt. Mivel az autómotor főtengelye jellemzően csak egy irányba forog, de a járműnek időnként hátramenetben kell mozognia, a sebességváltóba -beépített dedikált hátrameneti fokozatot- használnak a hátrafelé mozgás megkönnyítésére.
(3) Az energiaátvitel megszakítása; konkrétan a hajtókerekek áramellátásának ideiglenes megszakítására a motor indításakor, alapjáraton, sebességváltáskor, vagy amikor a járművet le kell állítani a motor működésének fenntartása mellett.
(4) semleges helyzet biztosítása; Ez lehetővé teszi, hogy a sebességváltó leállítsa a teljesítményt, még akkor is, ha a tengelykapcsoló be van kapcsolva. Ez például biztosítja, hogy a vezető elengedhesse a tengelykapcsoló-pedált, és a motor leállása nélkül elhagyhassa a vezetőülést.